Ruzitska György / Georg Ruzitska [egyes autográfokban: Ružitska, Ružicžka] a Nagy Francia Forradalom évében született a Habsburg Birodalom fővárosában. Ott a legnagyobb természetességgel – mondhatni: a császárváros levegőjével – szívta magába a klasszikus zenei műveltséget, majd 1810-ben, hivatásos pályája felütéseként a birodalom Erdélyi Provinciájába került. Itt aztán egy életen keresztül különböző szerepekben és funkciókban, igazi all-round muzsikusként szolgálta a nyugati típusú modern műzenei kultúra meghonosításának ügyét.
Co Čech, to muzikant [„Ahány cseh, annyi zenész”, vagy: „annyi muzsikus”] – tartja északi szomszédjaink szállóigévé vált, valós történelmi tényeken alapuló megállapítása. Ez a mindmáig időtálló szentencia azonban elsősorban a 18–19. század folyamán az egész Habsburg-birodalmat, így Magyarországot és Erdélyt is valósággal elárasztó, kiemelkedő felkészültségű cseh és morva muzsikusokra vonatkozik. És ekként érvényes Ruzitskára is. Cseh-morva származású bécsi muzsikus-család sarjaként vált az erdélyi magyar zene elkötelezettjévé, így életútja egyszersmind parádés példája azoknak a 19. századi monarchiabeli zenész-migrációs folyamatoknak, melyek – az ő esetében – nem egyszerűen a centrumtól a perifériáig terjednek, hanem a birodalom két provinciáját kötik össze – a központ érintésével. Ráadásul úgy, hogy a híres centrum, a Kaiserstadt Ruzitska életének a lehető legfogékonyabb szakaszában, az első két évtized alatt az események helyszíne.
Az 1810-as években – erdélyi pályafutása kezdetén – Ruzitska a Bánffy-baronesszek házi zenetanítója, br. Bánffy János kastélyában Szilágynagyfalun (románul: Nușfalăuban); közben kenyéradói társaságában a Szent Szövetség megalakulását elhozó békekonferencia idején (1814-ben, majd 1816-ban) huzamosabb ideig két alkalommal is újból Bécsben tartózkodik. A Vormärz, a reform-kor alatt oroszlánrészt vállal az 1820-as évektől intézményesülő kolozsvári zeneoktatás, nevezetesen a Musicai Conservatorium felvirágoztatásában. Ugyanakkor főállású egyházzenész a Kolozsvári Piarista Templomban. Olyan orgonista, karnagy és zeneszerző, aki a saját – a Kolozsvári Zeneakadémia Könyvtárában fennmaradt – példányában látható bejegyzései szerint értő és nagynevű nemzedék-társaival összehasonlítható módon tanulmányozza a korszak egyik zeneszerzés-technikai alapművét, Johann Joseph Fux híres, latin nyelven megírt ellenponttanát, a Gradus ad parnassum-ot.
A kincses városban akkora már lassan 3 évtizedes múltra visszatekintő, a zenész- és énekes-képzéshez hasonlóan szintén akkortájt, az 1820-as években (az 1823-tól négy évadra odaszerződő Déryné puszta jelenlététől) látványosan szárba szökkenő zenés színjátszásban Ruzitska – úgy tűnik – személyesen nem vesz részt, bár Lakatos István szerint „[1821-ben] a Farkas utcai kőszínház megnyitásakor a zenekar az ő Zrínyi-nyitányát játszta.” Ámde egy – a Pesti Német Színházba tervezett bemutatóig eljutó – rossiniánus szabadítóopera megkomponálásával (Alonso oder die Wege des Verhängnisses. Ernsthafte Oper in 3 Aufzügen [Alonso, avagy a végzet útjai. Komoly opera 3 felvonásban], 1826) mégis sikerül beírnia a nevét a műfaj kora-19. századi történetébe, méghozzá híres névrokona és annak első magyar nemzeti operája közvetlen közelébe (Ruzitska József: Béla futása, 1822).
Aligha véletlen, hogy sorsfordító kolozsvári évei alatt Erkel Ferenc is éppen vele, Ruzitska Györggyel köt barátságot, amit aztán tüntető szívélyességgel ápol az elkövetkező évtizedek hosszú során keresztül. E zeneszerző-barátság legjelentősebb dokumentumai azokhoz a Ruzitska György által a Bátori Mária-nyitányból 1863-ban és 1864-ben – a Bánk bán kolozsvári bemutatójára várva – elkészített kamarazenei átiratokhoz kapcsolódnak, amelyek forrása egy Erkel-levél kíséretében még 1845-ben Kolozsvárra küldött autográf partitúra-példány, és amelynek a címlapján a következő ajánlás olvasható: „Bis auf Wiedersehen zum Andenken von deinem intimen Freund Franz Erkel. Pest, am 1. Februar 1845” [A viszontlátás reményében, emlékül közeli/kedves barátodtól, Erkel Ferenctől. Pest, 1845. február 1.]. A Ruzitska-hagyatékban fennmaradt Erkel-autográf az Erkel Ferenc Opera-Összkiadás 1. kötetében is megjelent, ezáltal pedig a kolozsvári címzettnek, Ruzitska Györgynek is méltó helyet biztosított a 19. századi magyar zenetörténetnek a mi kutatási intézet-részlegünk, a BTK ZTI Magyar Zenetörténeti Osztály által emelt panteonjában.
Ezt a 20 évvel ezelőtti alapkőletételt BTK ZTI Magyar Zenetörténeti Osztály most az Magyarország Zenetörténete Online platform élesítésével folytatja. Az innen megnyitható Ruzitska György Tematikus Al-honlapon a zeneszerető és a zeneértő közönség alapkutatás során feltárt, strukturált adat-konglomerátumot talál a zeneszerző életéről és műveiről. Első ütemben a platform kizárólag olyan anyagokat tartalmaz, amelyeket a referens 1999 és 2003 között készített a kolozsvári Gh. Dima és a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola diákjaként, és amelyek döntő többsége mindeddig publikálatlan maradt. A magyarul, angolul, németül és románul elérhető, különböző formátumokban megírt és eltérő mélységekig hatoló életrajzok után a művek iránt érdeklődők végiglapozhatják Ruzitska György Műveinek Tematikus Katalógusát, melyet Pro Musicologica Hungarica alapítvány támogatásával állítottam össze 1999–2000-ben, majd az ott található egyes műcsoportokhoz – Egyházzene, Opera, Vokális, Zenekari művek, Versenyművek, Kamarazene, Zongora- és Orgonaművek, Átiratok és Tancélú művek, tankönyvek – kapcsolódó anyagok következnek.
A tematikus al-honlap tartalmaz még egy átfogó, de jelenleg csak 2003-ig terjedő irodalomjegyzéket is, mely később kiegészül az időközben örvendetesen megszaporodott Ruzitska-irodalom újabb tételeivel. Az ezredfordulót követően, de különösen az elmúlt évtized folyamán ugyanis számottevően megélénkült Ruzitska poszthumusz recepciójának egy korábban fájóan hiányzó szegmense: a művek megszólaltatása és a róluk való jelen idejű diskurzus. Elsősorban a kolozsvári illetőségű gyakorló zenészek, de elméleti szakemberek is (!) – mondhatni: Ruzitska György mai utódai – felfedezni látszanak és magukénak érzik a 19. századi komponista zenéjét. Minderről – a Ruzitska-művek hangversenyszerű, ill. az eredetihez nagyon közel álló egyházzenei kontextusban történő előadásairól, a Ruzitska nevével fémjelzett zenetudományos ülésszakokról, egyéb rendezvényekről és ünnepélyes aktusokról, azok sajtóbeszámolóiról és -kritikáiról, végül egyéb televíziós és dokumentumfilmes médiamegjelenésekről – al-honlapunk Ruzitska-reneszánsz feliratú partíciója tájékoztat, az események kronológiai sorrendjében. Amennyiben Önnek, mint a honlap felhasználójának bármilyen kérdése volna Ruzitska György életrajzával és kompozícióival kapcsolatban, vagy netán tud olyan Ruzitska György nevéhez köthető tervezett vagy lezajlott eseményekről, amelyek még nem szerepelnek a Ruzitska-reneszánsz partícióban, kérjük, tegye meg, hogy közvetlenül a referenshez fordul ezügyben, a nemeth.istvan.csaba@abtk.hu e-mail címen.
Németh István Csaba
Courbevoie, 2023. január 25.
BiO
Ruzitksa, György
Ruzitska, György (b Vienna, 1789; d Cluj [Kolozsvár/Klausenburg, Romania], 2 Dec 1869). Hungarian composer and music teacher of Austrian birth. – A Kolozsvári Zeneakadémián a 2001/2002-es tanévet záró zenetudomány-vizsgára, a Grove-kismonográfiák formátumában megírt angol nyelvű szócikk. 7 fejezetben tárgyalja Ruzitska életét és műveit; rövid műjegyzék, ill. irodalomjegyzék is tartozik hozzá. Külön felhívom az olvasó figyelmét a „VII. Reception” [Poszthumusz reputáció] fejezet záró-gondolatára: „[Ruzitska] legfőbb megvalósításának a kolozsvári modern zeneoktatás szervezőjeként és a tanárként végzett tevékenységét szokás tekinteni. Kétségtelen, hogy mind képességei, mind saját, Bécsben szerzett képzettsége révén valóban ő volt a legalkalmasabb személy e feladat véghezviteléhez. Azonban olyan sokoldalú zenei tevékenységet folytatott, amelyet az említett területeken túlmutatóan is érdemes tanulmányozni. Zeneszerzői jelentőségének a zenetörténeti kutatás által történő felmérése még várat magára.”
A három Ruzitska [Ignác, József és György]
Kattintás után egy magyar nyelvű felolvasás szövege válik elérhetővé, mely 2002. április 18-án, Ruzitska Ignác születésének 225. évfordulóján hangzott el a Bartók Rádióban Fittler Katalin szerkesztésében. A publicisztika a 19. századi magyarországi zeneművészetet különböző műfajokban (nótaszerzőként, -lejegyzőként, ill. -közreadóként, az első magyar nemzeti opera szerzőjeként, végül a német-olasz operakultúra egyik hazai meghonosítójaként) szolgáló és ezzel a nemzeti haladáshoz eltérő módon hozzájáruló komponisták szerepét tárgyalja a reformkori Magyarország és Erdély zenei életében. A témának egy szépirodalmi feldolgozását l. Szőcs Géza: „A cigányprímás tréfája” In (szerk. Bánsági Kinga): Carbonaro éjszakái (Budapest: Ulpius ház, 2012) http://szocsgeza.eu/hu/tolem/regenyek/579-carbonaro-ejszakai
FONS
Ruzitska György zenei kéziratai
A „Ruzitska György zenei kéziratai” című írásmű a zeneszerző összes általam 2000-ig megismert művét listázza a három alapvető műnem (egyházzene, színházi zene, hangszeres zene) szerinti csoportosításban. Az egyes műnemeken belül a nagyobb apparátustól a kisebb felé haladva összesen 9 osztályba sorolja a Ruzitska-kompozíciókat: I. Misék és requiem, II. Kisebb egyházi művek, III. Opera, IV. Vegyes és egynemű karok, kisebb szólóegyüttesek, V. Zenekari művek, VI. Szólóhangszerre és zenekarra írt művek, VII. Kamarazene, VIII. Zongoraművek két és négy kézre, IX. Orgonaművek. Ezekhez még két Függelék társul: Átiratok saját és más szerzők műveiből, ill. Tancélú művek és tankönyvek. Az egy-egy műhöz tartozó összes ismert forrást tárgyalom, az egyes kéziratok források leírása papirológiai igénnyel készült. A kérdéses keltezéseket tisztázandó, ahol erre mód nyílt, a merített papírokon látható vízjeleket is összevetettem az OSZK Kézirattárban lévő katalógusokkal.
Az Alonso című opera nyitánya. Kéziratleírás
Ein Klausenburger Autograph von Georg Ruzitska. Die Ouverture zur Oper Alonso. Handschriftbeschreibung [Ruzitska György kolozsvári autográfja. Az Alonso című opera nyitánya. Kéziratleírás] – német nyelvű tanulmány, mely a Kolozsvári Zeneakadémia és az IME, az Institut für deutsche Musikkultur im östlichen Europa e.V. Bonn pályázatára készült 2001-ben.
OriGO
Ruzitska egyházzenéje
Nyílt forráskódú egyházzenei felvételek a kolozsvári Szt. Mihály templomból.
Alonso
Ruzitska József 1822-ben Kolozsváron komponálta Béla futása című művét, amelyet a magyar nemzeti opera megalapozásának tartunk. Néhány évvel később, 1828-ban, Ruzitska György (1789-ben született Bécsben, 1869-ben halt meg Kolozsvárt) ugyanott fejezte be Alonso, oder die Wege des Verhängnisses [Alonso, avagy a végzet útjai] című, a pesti Städtisches Theater színpadára szánt operáját. A bemutató előadásra azonban nem került sor, mert a kitűzött időpontban August Fischer basszista – szerződése ellenére – távozott a színháztól. Ruzitska György Alonsója műfaja szerint szabadítóopera, Christian Heyser erdélyi szász lelkész-író librettójára készült. Egyaránt támaszkodik a Singspiel és az opéra comique hagyományaira, ugyanakkor a kortárs olasz operaszerző, Rossini dallamainak hatásáról is tanúskodik. A tanulmány a zeneszerző életrajzának tárgyalásánál Ruzitska egyetlen zenés színpadi műve megszületésének körülményeire és előzményeire fókuszál és Ruzitska ifjúkori, Bécsben szerzett tapasztalataira is kitér. Az opera zenei anyagát főként annak a nyitányban felhasznált részletein keresztül mutatja be. Ezeket az idézeteket a zeneszerző sajátos narratív stratégia szerint rendezte át, amely a librettóval összevetve az emberi elszántság és cselekvés dominanciáját sugallja az eleve meghatározott sorssal szemben
A másik Ruzitska operája
Németh G. István [Németh István Csaba]: „A másik Ruzitska operája. Ruzitska György–Christian Heyser: Alonso, oder die Wege des Verhängnisses” Magyar Zene, 40/3 (2002. augusztus), 179–290.
BiBliO
Ruzitska György-bibliográfia
Az alábbi irodalomjegyzék négy, eredetileg különálló bibliográfia összesítésével készült. Az alapját az a magyar alapnyelvű irodalomjegyzék alkotja, amely a 1999/2000-ben összeállított műjegyzék (RuWV) végén szerepelt, de az egyes tételek származhatnak az angolul olvasható Ruzitska-kismonográfia bibliográfiájából (2002), a Magyar Zene folyóiratban közölt Alonso-tanulmányban hivatkozott tételekből (2002), ill. egy román nyelvű, a vonósnégyes-műfaj akkor kurrens nemzetközi szekundérirodalmát valamint a 19. századi román zene történeti szakirodalmát is szemléző bibliográfiából, mely a kolozsvári szakdolgozat részeként jött létre 2003-ban. Ennek megfelelően az alábbi összesített irodalomjegyzék 4 alcsoportra oszlik: egy, a Ruzitska-biográfiával és -életművel foglalkozó általános bibliográfiára, ill. az egyetlen Ruzitska-opera kalandos életű librettistájának személyéhez (2), a vonósnégyes műfajához (3) és a referens eddigi publikációinak nyúlfarknyi listájához (4) kötődő, önállóan is használható egységre. Minthogy az összes említett input elmúlt már 20 éves, bibliográfiánk ezen első verziója szükségszerűen elavultnak minősül. A hiányosságot azonban az újabb irodalom 2023 februárjában, azaz az Magyarország Zenetörténete Online Ruzitska György Tematikus Al-honlap élesítésének időpontjában elkezdett folyamatos szemlézésével, ill. annotálásával igyekszem fokozatosan kiküszöbölni, az elmúlt két évtized eredményeinek integrálását is beleértve.
Ruzitska Renaissance
Feltöltés alatt.