Magyarország Zenetörténete II.

A történelmi Magyarország zenetörténete a kora újkorban

A Magyarország Zenetörténete II. címet viselő weboldalt arra a célra terveztük, hogy a történelmi Magyarország kora újkori zenetörténetére vonatkozó eddigi és újabb kutatási eredményeket a 21. század digitális-tudományos eszköztárát felhasználva tehessük közkinccsé. Több mint három évtized telt el a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete által gondozott Magyarország zenetörténete sorozat II., ezidáig utolsóként papíralapon napvilágot látott kötetének megjelenése, 1990 óta. Az emberöltőnyi távolság már megfelelő alapot ad arra, hogy mérlegre tudjuk tenni, józanul a helyén tudjuk értékelni ennek a 16–17. századra vonatkozó első részletes összefoglalásnak nagyszerű vívmányait és előnytelen oldalait, ugyanakkor az 1980-as évek óta született tekintélyes mennyiségű szakirodalom alapján újra tudjuk értelmezni számos adatát.

A nyomtatott kötet időköre szorosan csatlakozott a megelőző I., Középkor részhez (szerk. Rajeczky Benjamin, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988. A kötet online elérhető a mersz.hu-n.). Magyarország 16–17. századi zenéjének bemutatását két fontos történelmi dátumhoz szokás kötni: Buda elestéhez (1541) és Buda visszavételéhez (1686). A két dátum közti csaknem 150 éven át az oszmán-török hódítás határozta meg a Kárpát-medence történetét. A zene művelésének keretéül szolgáló történelmi események a zenetörténeti korszak magyar elnevezéseiben is visszatükröződnek: azt egyszerűen csak „törökkor”-ként emlegetjük; a két századot pedig a reformáció illetve az ellenreformáció időszakaként. Függetlenül a megjelölésektől a zenetörténet-írás a forrástípusokból kiindulva és a zeneművészet intézményesülésének szempontjából szereti egyetlen egységként kezelni ezt az időszakot, noha nemcsak földrajzi területenként, hanem egyes időbeli szakaszaiban is igen eltérő tendenciák érvényesülhettek, és a szóba kerülő zeneművek stílus-besorolása is többrétegű. Egyszersmind régen bebizonyosodott, hogy némely zenei jelenséget viszont érdemes a szorosan vett korszakhatáron túlnyúlva is tárgyalni. Erre kiváló lehetőséget teremt a Magyar Zenetörténet Online felülete.

A korszak zenei vagy zenével érintkező kutatástörténetében megmutatkozó újabb – hazai és nemzetközi – eredmények nem egyenletesen oszlanak meg a lehetséges kérdéskörök (egyszólamú és többszólamú, szöveges és hangszeres zene), a földrajzi területek (Felvidék, Erdély, hódoltsági terület), az intézménytípusok (városok, rezidenciák, templomok) vagy akár a zeneszerzők között. Ezt jól mutatja a zenetörténeti időszak történelmi Magyarországra vonatkozó, szépen gyarapodó, kereshető bibliográfiája, amelyet a weboldalon folyamatosan fejlesztett és karbantartott formában teszünk közzé.

A 16–17. század magyarországi zenéjében oly jelentős helyet elfoglaló egyszólamú énekverssel foglalkozik a weboldalunkhoz kapcsolódó adat- és dallamtár, amellyel Papp Géza 1970-ben megjelent, ma már igen nehezen hozzáférhető munkájának (A XVII. század énekelt dallamai) háttéradatokkal együtt történő közzétételét céloztuk meg, elősegítendő egyúttal a dallamtár időszerű felújítási munkálatait.

A forrásfeltárás szerencsére talán sosem tud lezárulni, miközben a régóta ismert forrásanyaggal kapcsolatos tudásunk is sokszor felülvizsgálatra vagy legalábbis összegzésre szorul. A zenei-stilisztikai, a zeneszociológiai jellegű elemzések, a zene „fogyasztására”, a rendelkezésre álló repertoárra vonatkozó bárminemű általánosítás, továbbá a távlatos összefoglalások is elképzelhetetlenek alapos forrásismeret nélkül. E terület fontosságát hivatott érzékeltetni a későbbiekben fejlesztendő digitális forrásgyűjtemény, de már annak létrejötte előtt az annotált forrásleírások szisztematikus gyűjtése.

A weboldalt reményeink szerint haszonnal tanulmányozhatják a szakmabeliek éppúgy, mint kívülálló érdeklődők. A szélesebb olvasóközönség tájékoztatása érdekében szükségét érezzük megjeleníteni az eredeti Magyarország zenetörténete II. kötet pdf-változatát. A könyvhöz tartozó személynévmutatót jelentősen átdolgoztuk, felfrissítettük.

Papp Ágnes

---