Gusztin Rudolf

Dalármozgalom a Zenészeti Lapokban 1860–1867 között. Sajtóadatbázis

Publikálás dátuma: 2020. augusztus 25.
Verzió: 1.0

DOI-azonosító: 10.23714 /mzo.004
DOI-hivatkozás: https://doi.org/10.23714/mzo.004

Licenc: Creative Commons Attribution 4.0 International (CC BY 4.0)

A tanulmány elérhető PDF formátumban erre a linkre kattintva.

Absztrakt

A magyarországi dalármozgalom legfontosabb sajtóforrása kétségkívül hazánk első zenei szaklapja, az 1860 őszén indított Zenészeti Lapok. Alapítója és főszerkesztője id. Ábrányi Kornél, aki később a dalármozgalom legmeghatározóbb alakja lett mint agitátor, szervező és az Magyar Országos Daláregyesület titkára. A dalármozgalom irányítása részben a lapon keresztül történt, hiszen a benne megjelent cikkeken keresztül nem csak informálta az olvasókat, de narratívát is adott a mozgalommal kapcsolatban.

Tanulmány

A tanulmány elérhető PDF formátumban erre a linkre kattintva. Az alábbi folyószöveg csupán az adatbázis elé írt tanulmányt tartalmazza, a táblázatos sajtóadatbázis a letölthető PDF-ben található.

A Zenészeti lapok Magyarország első zenei szaklapja volt, mely 1860 októberétől egészen 1876 augusztusáig jelent meg. Főszerkesztője id. Ábrányi Kornél volt, főmunkatársai a lap indulásakor – ahogyan azt a folyóirat címe alatt a homlokzat hirdette– Bartalus István, Mosonyi Mihály és Rózsavölgyi Gyula voltak.¹ A kezdeti években a lapban megjelenő cikkeket jó részét ők írták. A lap első száma 1860. október 3-án jelent meg, és az Ábrányi által írott „Tájékoztatásul” c. vezércikkből világosan kiderül, hogy a folyóirat célja részt venni abban a nagy szellemi építkezésben, ami a reformkort és az azt követő évtizedeket jellemezte.

„A cselekvés s sorakozás ezen elhatározó korszakában, a hazának minden napszámosa erkölcsileg kétszeresen kötelezve érezheti magát arra, hogy erejéhez képest részt vegyen a szellemi kifejlesztés s épitkezés nagy munkájában. S ugyan azért, kétszeresen áldást hozó tettet követnek el azok, kik szellemi erejük s képességük szövétnekével leginkább azon pontokat kivánják megvilágitani, melyek még sötétségben burkolvák, s melyek legelhanyagoltabb részét képezik a már kitűnő lendületnek indult nemzeti miveltségnek.”²

A társadalmi szerkezet átalakulásával, az ipar fejlődésével párhuzamosan ugyanis a szellemi élet is átalakulóban volt: a magyar nyelv (a magyar nyelv hivatalosság tétele és a nyelvi reform), a magyar irodalom és magyar zene kérdése (pl. magyar opera, nemzeti himnusz) előtérbe került. Ábrányi érve, hogy ha az irodalommal, tudományokkal, iparral is szakavatottak foglalkoznak, szükséges, hogy a szépművészetekkel, azon belül pedig a zenével is hozzáértők foglalkozzanak, és „elméleti müvek, történeti s széptani dolgozatok által” emeljék nívóját.³ Ez a gyakorlatban a zeneelméleti és esztétikai kérdések megvitatását, valamint a magyar zeneművek bírálását, kritikáját jelentette.⁴ Szerző Katalin a Zenészeti Lapokról írott tanulmányában úgy fogalmaz, hogy Ábrányiék programja az európai színvonalú magyar műzenei stílus, a fejlett polgári hangversenykultúra megteremtése, a magyar zenei szaknyelv kidolgozása, meghonosítása.⁵ Ezért van, hogy zeneelméleti cikksorozat született Mosonyi tollából, amely segített a magyar zeneelméleti terminológia kialakításában, más cikkeiben pedig folyamatosan foglalkozik a magyar prozódia kérdésével.⁶ És tulajdonképpen akármiről is írt, a cikkek mögött állandóan megbújt a magyar zene melletti agitáció, propaganda. Ahogy arra Mona Dániel rámutat, Mosonyi „valamennyi kritikai írása a magyar zene fejlődésének, az önálló magyar művek születésének istápolásán keresztül értékeli aktuális tárgyát, a középpontban a fiatal magyar zeneszerzők munkáival és a hazai zenei intézmények feladataival.”⁷ Bartalus, akit a magyar zenetörténetírás megalapozójának is tartanak, hangversenykritikákat közölt, frissen megjelent zenszerzeményeket elemzett és zenetörténeti témájú publikációkat közölt.⁸ Rendre előkerültek reformkérdések, amellyel a zenei élet előmozdítását remélték.⁹ Cél volt a magyar műzene megteremtése, amelynek eszköze a magyar zene és az európai műveltség keresztezése volt. Minden, amit jónak tartottak, támogattak, és mindent, amit rossznak, silánynak ítéltek, kritikával illettek.¹⁰

Az 1863. október 1-jén megjelent 4. évfolyam első számában Mosonyi Mihály írásában újból megerősíti a Zenészeti Lapok hivatását:

„A »Zenészeti Lapok«, jelen számukkal negyedik évi pályafutásokat kezdik. – E lapok eddigi főiránya volt: a magyar zenét mivelni, müvészileg fejleszteni s nemesbiteni; emellett nélkülözhetetlen feltételképen az általános zenemüvészet magasabb érdekeit képviselni, annak vivmányait, koronkénti álláspontjait jelezni s minden nevezetesb jelenségeivel megismertetni a magyar zeneközönséget. – Eme kitüzött irányukhoz mind eddig, ugy ezentúl is híven fognak ragaszkodni.”¹¹

Két évvel később, a 6. évfolyam első számának vezércikkében Mosonyi egy újabb írásában ismételten leírja a lap célját, és ragaszkodásukat ehhez a célhoz:

„…előharcosa lesz minden üdvös s előhaladást jelző eszmének; támogatni, előmozditni fogja a jót, valamint megtámadni s üldözni a rosszat, az elavultat, a tétlenséget és a rosszakaratot bárhonnan jöjjön is az.”¹²

Természetesen már az első lapszám is tükrözi mindezt a felfogást: Ábrányi bevezető cikke mellett tartalmaz Mosonyi Mihálytól egy levelet, amelyben novellisztikus stílusban arról ír, hogy zeneelméleti témájú sorozatot indít, ugyancsak tőle egy cikket a magyar zenéről, Bartalus Istvántól egy zenei kiadvány kritikáját, Rósavölgyi Gyulától egy bevezető tanulmányt arról, miért volna szükséges a magyar zenetörténetet írása foglalni, valamint rövid híreket a bel- és külföldi zenevilágból.¹³

Zenészeti Lapok: a dalármozgalom szolgálatában

A szerkesztőgárdához hamarosan csatlakoznak más publicisták is (pl. ifj. Bertha Sándor, Reményi Ede, Szénfy Gusztáv, akik a kitűzött cél érdekében dolgoztak évekig. 1866 azonban a változások éve a Zenészeti Lapoknál. Az 1866. október 4-én jelenik meg a 7. évfolyam, egyúttal az új évfolyam, amely már a korábbi „közlöny a zenemüvészet összes ágai köréből” helyett „A hazai dal- és zeneegyletek hivatalos közlönye.” alcímmel jelenik meg, a folyóirat tehát elkezd a zeneegyletekre és dalárdákra fókuszálni. Miután a vezércikkben a szerző kimondja, hogy továbbra is „az ügyet, és nem a személyeket fogjuk szolgálni”, amint azt eddig is tették,¹⁴ megfogalmazza az új hangsúlyt: „A hazai dal- és zeneegyleteknek hazafiui buzgó támogatására ezentul is számolván, kiváló feladatunknak fogjuk tekinteni azoknak a hazai müvészet érdekében történt sorakozását és müködését minden erőnkből támogatni”. Az Ábrányi által oly gyakran hangoztatott nemzeti eszme itt is felbukkan, hiszen elmondja, hogy a művészet, és azon belül a zene alkalmas eszköz arra, hogy a szíveket összekapcsolja, ami különös jelentőséget nyer, ha „a nemzetiség érdekének erős kapcsa is hozzájárul”.¹⁵ Ugyanakkor 1866 egyúttal az az időszak, amikor kissé kifulladt a folyóirat. Szerző ezt így fogalmazza meg: „A 7. évfolyamtól kezdődően azonban észrevehetően elerőtlenedett a magyar műzene programja. Ábrányi körül kicserélődtek a régi munkatársak: Rózsavölgyi még 1861-ben meghalt, Bartalus és Mosonyi személyes ellentétek miatt vált ki a lap szerkesztőségéből. Az új munkatársak, Ábrányi fiai és nemzedéktársai Wagner eszméiért rajongtak, és apáiknál kevésbé volt számukra fontos a magyar műzenei nyelv kimunkálásának programja.”¹⁶ Az irányváltás tehát nem csak abban érhető tetten, hogy kiemelten foglalkozik a lap a dalármozgalommal. És bár hiába változott a lap profilja, lett benne több kritika (köztük színműkritika), vers és tárca, a lap anyagi gondokkal küzdött. Többek között ezért is fontos mozzanat, amikor a lap 1868-ban az egy évvel korábban megalakult Országos Magyar Daláregyesülethez kerül. Az 1868. évi szeptemberi közgyűlésen az Országos Magyar Daláregyesület egyesületi lapnak a Zenészeti Lapokat jelölte ki, s erről a jegyzőkönyvi kivonatot szeptember 21-én küldték meg Ábrányinak. E szerint a tulajdonjog az Országos Magyar Daláregyesülethez kerül, ám annak főszerkesztője továbbra is id. Ábrányi Kornél lesz. A jegyzőkönyvi kivonat elismeri továbbá Ábrányi eddigi érdemeit, melyet a dalármozgalomért tett lapjában.¹⁷ Maróti Gyula a következőképpen összegzi és értékeli ezt a folyamatot: „Kiderült azonban, hogy a szakma egymaga képtelen a lapot eltartani, így kapóra jött a dalosszövetség vezetőinek ajánlata a lap közös kiadására. A dalosoknak pedig így szinte készen az ölébe hullott egy bevezetett szakmai orgánum és vele sok kiváló szakember, akik készséget mutattak a dalosmozgalomban való aktív részvételre.”¹⁸

A 9. évfolyam vezércikke, amely október 4-én, tehát a határozat után jelent meg, Reményi Ede tollából származik „Haladjunk a cél felé. Szózat a honi dalárokhoz” címmel. Mosonyi már korábban említett cikkéhez, és Ábrányi megfogalmazásaihoz hasonlóan ő sem fukarkodik az erős kifejezésekkel, így a dalármozgalmat úgy aposztrofálja, mint amely a nemzeti művelődésre társadalmi erejénél fogva nagy befolyással volt. Cikke azonban sokkal inkább tanács és intelem a dalárdák felé. Ez a lapszám azonban még a korábbi alcímmel jelenik meg, és az 1869. január 3-i szám az első, amely „Az országos magyar daláregyesület hivatalos közlönye” alcímmel jelenik meg.

Bár a váltás magával hozta azt, hogy megszaporodtak a daládákkal foglalkozó írások, már korábban is sokat foglalkoztak vele a folyóiratban. Ahogy azonban Szerző megjegyzi, 1868-tól több lett a helyi érdekű, vidéki közlemény, és a dalárdák belső életével, problémáival foglalkozó írás.¹⁹ A daláregyesület és a lap közötti szövetség azonban nem sokáig tartott: 1872-re már komoly feszültség keletkezett, mivel Ábrányi ragaszkodott volna a korábbi széles látókörűséghez, míg a tulajdonos (a daláregyesület) a dalármozgalom további súlyát szerette volna növelni a lapban a többi rovat kárára, ráadásul pénzügyileg sem bírta már finanszírozni.²⁰ Végül 1872 őszén bekövetkezett a szakítás: szeptember 29-e után nagyobb szünettel, október 20-án jelent meg még egy szám, amelyben Ábrányi bejelenti, hogy ez az utolsó, országos magyar daláregyesület lapjaként kiadott szám. Hozzáteszi, hogy kevés ideig szünetelni fog a lap, majd újra visszatér, mint „önálló, független zenészeti szaklap”.²¹ Ábrányi visszavásárolta a tulajdonjogot, és 1873 január 12-én megjelent a 13. évfolyam első száma, mely „Heti szakközlöny a zeneművészet összes ágai köréből” alcímmel visszatért eredeti koncepciójához.²²

* * *

Mint az első, és a dalármozgalom kezdeti éveit tekintve egyetlen zenei szaklap, a Zenészeti Lapok fontos forrás, értékes adatokkal gazdagítja a kutatást. Ám a folyóiratban megjelenő, dalármozgalommal kapcsolatos cikkek, értesítők felhasználása, értelmezése kapcsán egy-két fontos dolgot meg kell jegyezni. Ábrányi Kornél a dalármozgalom egyik kulcsfigurája volt, így semmiképpen nem tekinthető pártatlannak, elfogulatlannak. Megtévesztő továbbá, hogy amikor Ábrányi a dalármozgalom nemzeti jellegét hangsúlyozza a Zenészeti Lapokon kívül megjelent írásaiban (pl. Az orsz. m. daláregyesület negyedszázados története 1867-től 1892-ig, A magyar zene a 19-ik században)²³, akkor a kutató a korabeli sajtót, azaz a Zenészeti Lapokat olvasva, igazolva látja ezt a nézetet, ám nem szabad elfeledni, hogy a lap szerkesztője Ábrányi, így – talán kissé erősen fogalmazva –,saját nézeteit propagálhatta a szaklapban. Így tehát nem nem tekinthető külső kontrollnak. Kimondható tehát, hogy bár a Zenészeti lapok primér forrás, de nem kezelhető kritika nélkül, főként nem, amennyiben Ábrányi kijelentéseit szeretnénk mérlegre tenni, ellenőrzés tárgyává tenni.

* * *

A dalármozgalommal kapcsolatos, Zenészeti Lapokban történő sajtókutatást rendkívüli mértékben megkönnyíti a Kárpáti János által készített tárgymutató, melyet a Répertoire international de la presse musicale (RIPM) adott ki, és amelynek alapján könnyen összerakható, hogy mikor és hol jelennek meg dalárdával kapcsolatos cikkek, hírek, információk. Éppen ezért a most publikálandó lista nem ezek kigyűjtésében, azok rendezésében, és a hozzá írott rövid tartalmi ismertetőben hoz újat. (Nem beszélve arról, hogy a digitális formának köszönhetően könnyebb a kereshetőség.) Ez Kárpáti által elkészített, majd általan átnézett, leellenőrzött, kiegészített és tartalmi kivonatokkal ellátott sajtóadatbázis kiváló alapot nyújthat a további kutatásokhoz e témakörben.

A táblázatban az alábbi kulcsszavakkal ellátott cikkek kerültek kigyűjtésre: dal- és zeneegylet, dalárda, dalárdaegylet, dalárda-estélyek, dalárdanégyes, dalárdaügy, daláregyesület, daláregylet, dalárélet, dalárelőadás, dalárközgyűlés, dalárok karéneke, dalárszövetség, dalárünnep, dalárünnepély, dalárverseny, dalárzsebkönyv, dalcsokor, dalegylet, dalestély, dalkör, dalünnepély, ének- és zeneegylet, Männergesangsverein, Pesti unio, Sängerhort, Unio. Az alábbi kulcsszavak szintén átnézésre kerültek, de vagy nem volt bennük releváns adat, vagy nem szerepelt 1860-67 közötti információ: dalverseny, ének- és zeneegylet, énekakadémia, énekegylet, éneklész-szövetség, férfidalárda, férfikar, férfinégyes, hangász-egyesület, hangászegylet, hölgy-dalfüzér, hölgydalfüzér, Liederkranz, Liedertafel, műegylet, négyes férfidalok, nődalegylet, zene- és dalárélet, zene- és dalegylet, zene- és énekakadémia.

A lista még nem teljes körű, így a további kutatások, kiegészítés javítások következtében ez az internetes publikáció frissülni fog.

A táblázat megtekinthető a tanulmány PDF változatában erre a linkre kattintva.

1
Ahogyan Tallián Tibor fogalmaz: „Az első magyar zenei folyóirat augusztus 8-i dátummal kinyomtatott első számával Ábrányi és a lap »homlokzatán megnevezett állandó főmunkatársak«, Bartalus István, Rózsavölgyi Gyula és a hatalmas negyedik, Mosonyi Mihály olvasók toborzását célozták meg. Nemzeti vállalathoz illőn a cikkekben megemlékeztek a magyar zenéről (Mosonyi), magyar zenei szerzeményekről (Bartalus) és »egy magyar zene-történelmi mű szükségéről« (Rózsavögyi).” Tallián Tibor: „»Mi pedig magyarok – buzduljunk fel az ő példáján…« Wagner Richárd Pesten (2.rész)”, Muzsika (2013. június)
2
Ábrányi Kornél: „Tájékoztatásul”, Zenészeti Lapok (továbbiakban ZL) 1. évf. (1860. augusztus 8.), 1.
3
Uott, 1.
4
Uott, 2.
5
Szerző Katalin: „Zenészeti Lapok (1860-1876)”, in János Kárpáti: Zenészeti Lapok (1860-1876) (2005, RIPM). https://www.ripm.org/pdf/Introductions/ZLAintroor.pdf. Vö. Szerző Katalin: „Bevezetés. A lapszerkesztő id. Ábrányi Kornél”, in Tizennyolc szemelvény a Zenészeti Lapok (1860-1876) és Erkel Ferenc kapcsolatának történetéből, Parlando 2018/5, 12sk. https://www.parlando.hu/2018/2018-5/Szerzo_Katalin-Szemelvenyek.pdf
6
Vö. „Bartalus István. A Zenészeti Lapok munkatársa”, in A múlt magyar tudósai. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MuMaTu-a-mult-magyar-tudosai-1/bartalus-istvan-7F5/a-zeneszeti-lapok-munkatarsa-809/. Hozzáférés: 2020. 08. 11.
7
Mona Dániel: „A zeneszerző kritikus. Mosonyi Mihály Zenészeti Lapokban megjelent kritikáiról”, Magyar Zene 54/1 (2016. február), 86. Később hozzáteszi: „Mosonyi Mihály zenekritikái arról árulkodnak, hogy a zeneszerzô és kritikus a kottán keresztül elsősorban a művek nemzeti zenekultúrában betöltött szerepétvizsgálta…”, Uott, 91. Vö. Juhász Veronika: „»…hazánk fiatal nemzedékétôl várhatjukcsak a magyar zene kimivelését…« Hogyan támogatta Mosonyi Mihály a magyar zene ügyét”, Magyar zene 54/1 (2016. február), 80–81.
8
Vö. „Bartalus István. A Zenészeti Lapok munkatársa”, in A múlt magyar tudósai.
9
Vö. Mosonyi Mihály: „Visszapillantás”, ZL 6/1 (1865. október 5.), 1.
10
Vö. Szerző Katalin: „Zenei élet a dualizmus korában”, in Kárpáti János (szerk.): Képes magyar zenetörténet (Rózsavölgyi és Társa, 2004), 177sk.
11
Mosonyi Mihály: „Előszó. (A »Zenészeti Lapok« negyedig évfolyamához.)”, ZL 4/1 (1863. október 1.), 1.
12
Mosonyi Visszapillantás, 1. Ebben az 1865. október 5-én megjelent számban egyébként elragadtatással ír a fővárosban augusztusban tartott dalárelőadásról, és általában a dalármozgalomról. „…örömmel tapasztaljuk, hogy a hajlottabb koru férfiak közől is számosan vesznek részt a mindenfelé alakuló dalárdák gyakorlatai és előadásaiban. – S e körülmény nem csekély horderővel bir honi zeneügyeink fejlesztésére. – De sok évi zenészeti tapasztalataim s éleményeim között nem is emlékszem, hogy valaha ünnepélyesebb s meghatóbb jelenetnek lettem volna tanuja, mint a közel lefolyt augusztusi zeneünnepélyek alatt ama közös dalár – próba alkalmával, mely a vigadó nagy termében tartatott.” 2sk
13
Bár különösebb jelentősége nincs, hiszen csak említés szintjén jelenik meg, de a Pest-budai dalárda Mosonyi írásában megjelenik, amikor a magyar zeneművek terjedéséről beszél. „A Pest-Budai dalárda is, – két éven át – tiz, hat s négy darab aranyból álló jutalmakat tüzött ki magyar szellemben irt, egészen átdolgozott szövegű négyes férfi karokra, — s az e célra beküldött számos dolgozatokból, örömmel lehetett következtetni a magyar zeneügye iránt táplált s mindenütt elterjedt meleg részvételre.” Mosonyi Mihály: „A magyar zene”, ZL 1. évf. (1860. augusztus 8.), 5.
14
„…minden körülmények között mindig csak az ügy szentségét tartottuk szem előtt s annak érdekében szálltunk ki a sikra.” „Vezérszo”, ZL 7/1 (1866. október 7.), 3. A szerző nincs feltüntetve, de szinte biztos, hogy Ábrányi írta.
15
Uott, 4.
16
Szerző Zenészeti lapok, xix.
17
„…egyszersmind id. Ábrányi Kornélnak a »Zen. L.-ok« fenntartásával tanusitott áldozatkészségeért s a dalárügy körül szerzett számos érdemeiért általános s egyhangu elismerés, köszönet szavaztatik.” Ábrányi Kornél: Az orsz. m. daláregyesület negyedszázados története 1867-től 1892-ig (Budapest: Orsz. Magy. Daláregyesület, 1892), 103.
18
Maróti Gyula: „Fölszállott a páva…” (Kecskemét: Kodály Intézet, 1994), 37.
19
Szerző Zenészeti lapok, xx.
20
Lásd a Nagyváradon tartott daláegyesületi közgyűlés jegyzőkönyvi anyagát a folyóirat 1872. szeptember 29-i számában: „Azon kérdés, vajjon a »Zenészeti lapok,« az „országos daláregyesület« által kiadott szakközlöny, az egyesületi pénztár tetemes terheivel szemben, s e szakközlöny kiadásával járt anyagi veszteségek után, továbbra is fentartassék-e? hosszas, élénk vitázást idézvén elő: Horváth Károly a »pesti nemzeti dalkör« képviselője — és alelnökének azon inditványa, mely szerint a »Zenészeti lapok« kiadása, tekintettel az egyesületi pénztár sulyos állására, egyelőre megszüntetendő… 12 szóval10 ellenében elfogadtatott, azon módositással, hogy az egyesületi közlöny ügyében egy 5 tagu bizottság küldessék ki azon utasitással, mely szerint vizsgáltassanak meg ujból az egyesület bevételei és kiadásai, s az itt nyerendő eredményhez képest adassék még e gyülés tartalma alatt vélemény az egyesületi szakközlöny ügyében…” „Jegyzőknyve”, ZL 12/51 (1872. szeptember 29.), 803.
21
id. Ábrányi Kornél: „Értesitésül.”, ZL 12/52 (1872. október 20.), 811.
22
Szerző Zenészeti Lapok, xx. Vö. „…három havi szünetelés után ismét elhatároztuk magunkat, hogy ujból a sorompókba lépjünk s tovább folytassuk a megkezdett munkát.” „Mire törekedünk?”, ZL 13/1 (1873. január 12.), 1.
23
Ábrányi Kornél: Az orsz. m. daláregyesület negyedszázados története 1867-től 1892-ig (Budapest: Orsz. Magy. Daláregyesület, 1892); uő: A magyar zene a 19-ik században (Budapest: Pannonia nyomda, 1900).

A szerzőről:

Gusztin Rudolf

2016-ban végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zenetudományi szakán. Kutatási területe 19–20. századi magyar zenetörténet és zeneelmélet. 2015-től az MTA BTK Zenetudományi Intézet 20–21. századi Magyar Zenei Archívum és Kutatócsoportjának megbízásából részt vett a Kádár-kori ifjúsági sajtóban megjelent populáris zenei írások bibliográfiájának összeállításában. Ugyancsak 2015 elejétől a Zenetudományi Intézet Magyar Zenetörténeti Osztályának „Erkel Ferenc és műhelye” OTKA-pályázata keretében a korai zenés színjátszás forrásait kutatta. 2016 májusától a Magyar Zenetörténeti Osztály tudományos szakalkalmazottjaként folytatta munkáját, 2019 januárjától pedig tudományos segédmunkatársként. A 2019–2020-as tanévben óraadó tanárként zeneirodalmat tanított a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnáziumban. 2019 szeptembere és 2020 januárja között az Új Nemzeti Kiválóság program ösztöndíjasa. A támogatott program témája: „Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Mosonyi Mihály és Ábrányi Kornél férfikari műveinek vizsgálata és recepciója”. A 2022. és 2024. évben a Kodály Zoltán Zenei Alkotói Ösztöndíj nyertese. A támogatott programok témái: „A magyar dalármozgalom zenei repertoár- és sajtóadatbázisa 1867-ig (soproni Dalfüzér, Pécsi Dalárda, fővárosi dalegyletek és Debreceni Dalárda)” és „A Pécsi Dalárda működése a levéltári források, sajtómegjelenések valamint repertoár tükrében megalakulásától 1867-ig”. Feladatai közé tartozik az Osztályon készülő kritikai kiadások és tudományos publikációk (Erkel Ferenc Operák, Műhelytanulmányok a 18. Század Zenetörténetéhez sorozat) előkészítésében és szerkesztési munkálataiban való részvétel, valamint az Osztályon folyó 18–19. századi alapkutatásokkal kapcsolatos adatfeldolgozás, katalogizálás. Kutatási területe kibővült tervezett disszertációjának témájával, melynek munkálatai során a magyarországi dalármozgalom történetének kezdetét dolgozza fel. Készülő disszertációjának címe: Zene és politika a neoabszolutizmus korában. A dalármozgalom indulása (1850–1867).