2023. június 28–29-én lesz 160 éve, hogy Sopronban megrendezésre került az első magyarországi országos dalártalálkozó. Ebből az alkalomból részletet közlök a Zenetudományi Dolgozatok 2019–2020 kötetben megjelent „Az első magyarországi dalárünnepély: 1863, Sopron” c. tanulmányomból.
A magyarországi dalármozgalom országos méretűvé válásában, illetve intézményesülésében jelentős szerepet játszottak az országos dalárünnepélyek. Ezek egyrészt ösztönzést jelentettek újabb dalegyletek alapításához, másrészt segítettek a dalárdák közötti kapcsolati háló megteremtésében, hogy így a helyi kezdeményezésekből hazai szintű intézményesült kapcsolatrendszer alakulhasson ki. A soproni Dalfüzér / Liederkranz által összehívott 1863-as országos dalárünnepély Magyarországon az első volt a maga nemében, és a mozgalom magyarországi intézményesülése nyitó lépésének tekinthető.
Az 1863. június 28–29-én lezajlott soproni dalártalálkozón 20 dalárda vett részt 589 dalárral. 1863. június 28-án reggel 7 órakor érkeztek meg Sopronba a magyar dalegyletek és küldöttségek Pozsonyból, Győrből, Kőszegről, Kismartonból, Szombathelyről, Nagyszombatról és Pinkafőről. A soproni Dalfüzér és a soproni Zeneegyesület a Széchenyi téren szóban és énekben, magyar nyelven üdvözölte a megérkező dalárdákat, majd közösen a vasútállomásra mentek, hogy a gőzmozdonnyal 10:30-kor érkező németajkú egyleteket üdvözöljék, melyek az alábbiak voltak: Bécsből a Wiener Männergesang-Verein, Sängerbund, Biedersinn, Frohsinn (Fünfhaus), továbbá a Gesangverein Ottakring, Wiener-Neustadt, Neunkirchen Sängerverein, Baden Männergesangverein, Ebenfurth Männergesangverein, Gloggnitz Liedertafel és a Kindberg Mürzthaler Sängerbund. A dalárokat katonazenekarral kísérték végig a feldíszített városon, majd a Széchenyi téren újból ünnepélyesen üdvözölték őket rövid beszédekkel és német nyelvű dalokkal a magyar kórusok előadásában. A köszöntőünnepség végén fehérbe öltözött lányok megkoszorúzták a zászlókat (feltehetően minden dalegylet zászlaját, erre nem tér ki a leírás), majd a kórusok a Wiener Männergesang-Verein karmestere, Johann Herbeck vezényletével közösen elénekelték Conradin Kreutzer „Das ist der Tag des Herrn” kezdetű kórusművét. Az ebédet a vendégek elszállásolása követte, délután 3 órakor pedig hangversenypróba a városi színházban. A hangverseny 7 órakor kezdődött, melyet követően este 9:30-kor a „Magyar királyhoz” vendéglő kertjében társas mulatozással zárult a nap.
Az ünnep második napja kirándulással kezdődött a vadászlak mögötti nagy kőfejtőhöz, ahol elkeresztelték a megmászott hegyet „Sängerbergnek”, mely nevet mai napig viseli (Daloshegy, ahol megtalálható a Daloskő). Délután 1 órakor megebédeltek az Újtelki kertben (Neuhofgarten) az énekesek számára felállított sátorban, ahol az étkezés az ilyenkor szokásos tósztokkal megtűzdelve zajlott. Az ebédet követően 5 órakor, ugyanazon a helyszínen elkezdődött a dalár- és népünnepély, amelyet a nemrég létrejött tornaegylettel közösen tartottak. Meglepőnek tűnhet ez a párosítás, de Christian Fastl hivatkozott lexikon-szócikkében a német kórusmozgalom és tornaegyletek közös pontjának tartja, hogy hangot adtak a nemzeti követeléseknek. Feltehetően ez az összekapcsolódás jelent meg az egyébként jellemzően németes kultúrájú Sopronban. Este a díszesen kivilágított pódiumon 600 énekes lépett fel, a különböző dalegyletek együtt és külön egyaránt, emellett katonazene és ún. „nemzeti zene” szólt. Az éjfélig tartó ünnepség során az összevont német kórusokat Herbeck, a magyarokat Altdörfer vezényelte.
Id. Ábrányi Kornél nyomdokain haladva a dalármozgalom történetírói a soproni találkozót, inkább félresikerült próbálkozásként, kudarcként tartották számon, és az egy évvel későbbi pécsi dalünnepélyt tekintették a magyar dalármozgalom első találkozójának. Az a tény, hogy Ábrányi úgy vélte, a soproni rendezvény nem mozdította előre a magyar dalárügyet, meghatározónak bizonyult a későbbiekre vonatkozóan: a dalármozgalom történetében jó ideig mellőzve lett ez a találkozó, jóllehet soknemzetiségű összetétele ellenére, véleményem szerint nagyon is komoly hatással lehetett a magyar(országi) dalármozgalomra. Osztrák résztvevők bevonásával ugyan, de a hazai kórusmozgalom ekkor tapasztalta meg első alkalommal ennek erejét, és a soproni kórusünnep mintaként szolgálhatott, lendületet adva a kórusalapításoknak is.
Johann Polster, a Dalfüzér egykori titkára, és az egylet életéről szóló monográfia szerzőjének értékelése szerint az első általános magyar dalártalálkozónak köszönhetően a soproni Dalfüzér nagy jelentőségre tett szert, és mint az egyik első alapítású magyar dalárda vált ismertté, ezt az elsőbbségét pedig minden támadás vagy ellentmondás ellenére 25 éves működése alatt sikerült mindvégig megőriznie. A dalártalálkozót Magyarországnak a civilizáció útján való haladása jeleként értékelte, melynek kiemelt kultúrtörténeti és társadalmi hatása volt. Bizonyos szempontból azonban Ábrányi kritikáját is érteni lehet, hiszen ha az egyre inkább dominánssá váló nyelvi-kulturális magyarságtudat és a magyar kulturális nemzetépítés szemszögéből értékeljük az eseményeket, akkor valóban a pécsi illeszkedik bele elsőként ebbe a síkba. Ebből az irányból közelítve a soproni volt az első magyarországi országos, a pécsi pedig az első magyar országos dalártalálkozó.