Feltöltés alatt.
Németh István Csaba
Ruzitska György
Ruzitska György / Georg Ruzitska [egyes autográfokban: Ružitska, Ružicžka] a Nagy Francia Forradalom évében született a Habsburg Birodalom fővárosában. Ott a legnagyobb természetességgel – mondhatni: a császárváros levegőjével – szívta magába a klasszikus zenei műveltséget, majd 1810-ben, hivatásos pályája felütéseként a birodalom Erdélyi Provinciájába került. Itt aztán egy életen keresztül különböző szerepekben és funkciókban, igazi all-round muzsikusként szolgálta a nyugati típusú modern műzenei kultúra meghonosításának ügyét.
Tóth Emese
Magyar zenei ikonográfia 16–19. század
A zene képi reprezentációja sokféleképpen lehetséges: a zenész és a zenélés aktusa, a tárgy, azaz a hangszerek és kották, valamint zenei szimbólumok vagy zenéhez kötődő allegorikus alakok, azaz a zene „szelleme” megjelenítésével. E képi ábrázolások az ikonográfia, a mélyebb rétegeket vizsgáló ikonológia és szemiotika számára egyaránt izgalmas kutatási területet kínálnak.
Illés Szabolcs
A magyarországi régizene-játszás története
Régizenélésen a szó eredeti értelmében azt az előadói gyakorlatot értjük, mikor régebbi korokhoz tartozó darabok előadására a korabeli források ismeretében, „korhű” hangszerekkel tesznek kísérleteket. Amennyiben csak ebből a legszűkebb értelmezési tartományból indulunk ki, az irányzat hazai története mára akkor is több, mint ötven évet ölel fel.
Simény Beáta
A zenész Brassai Sámuel és köre
Brassai Sámuel (1797–1897) a 19. század polihisztor-egyéniségeként a tudomány minden ágának művelője, sok esetben úttörője volt. A zene iránti mély érdeklődése, szenvedélyes szeretete, rajongása nem csupán a kolozsvári zeneélet fellendítését és intézményesülését segítette elő (Házi Zenekör újjászervezése, Kolozsvári Zenetársaság létrehozása), hanem meghatározó szerepet volt a magyar nyelvű zenekritika és zenei publicisztika elindításában is.
Gusztin Rudolf
Zene és politika a neoabszolutizmus korában. A dalármozgalom indulása (1850–1867)
A svájci és német mintára alakuló kórusok Európa számos országában viszonylag rövid idő leforgása alatt túllépték az egyszerű, önszerveződő éneklés kereteit, és komoly zenei intézményekké nőtték ki magukat. A 19. század közepén Magyarországon is kibontakozott a dalármozgalom, melynek az 1860-as évek második felére már szervezett formája volt, és olyan zenészek támogatását bírta, mint Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Ábrányi Kornél vagy Mosonyi Mihály. Ám annak ellenére, hogy a század második felében a zenei intézményrendszernek egy lényeges részét tették ki a dalegyletek, és így a dalármozgalom zenetörténeti jelentősége vitathatatlan, még mindig híjával vagyunk a témával foglalkozó alapkutatásoknak.
Grosz Sára Aksza
Magyar zenetudomány a hosszú 19. században
A kutatás egy-egy forrás bemutatása során egyúttal az adott szerző tudáshátterére, általa ismert és felhasznált hazai és / külföldi forrásaira, esetleges modelljeire is kíván reflektálni. Nem feladata részletezni az etnomuzikológiai eredményeket és az intézményesített zenekutatás 20. századi történetét: a magyar zenetudomány 19. századi kialakulását követi, kitekintéssel a szintén akkoriban önállósuló nemzetközi zenetudományra. S teszi mindezt a témában eddig megírt bibliográfiára alapozva, egyúttal a Legánÿ Dezső vezette Magyar Zenetörténeti Osztály e téri munkáját folytatva.
Bukáné Kaskötő Marietta
Magyarország 19. századi egyházzene-története
Jelen honlap összegyűjti a történelmi Magyarország hosszú 19. században működő katolikus templomainak zenei gyakorlatát vizsgáló kutatások eredményeit. A folyamatosan bővülő oldal több jelentős székesegyházi archívum és kottatatár revideált vagy újonnan összeállított műjegyzékét, valamint digitális archívum formájában magát az állományt is hozzáférhetővé teszi. A 19. század egyházzenetörténeti jelenségeiről és a magyar katolikus egyházzenei élet azokra adott válaszairól esettanulmányok informálnak. A folyamatosan bővülő bibliográfiai adatbázis összegyűjti a 19. századi magyar katolikus egyházzenei élet aktualizált irodalmát.