Isoz Kálmán Pest–Budája: római katolikus egyházzenei élet a pest-budai mindennapokban (1800–1850)


A főváros római katolikus egyházzenei életének 19. századi intézménytörténetével kapcsolatos alapkutatások a múlt század elejére nyúlnak vissza. E terület zászlóvivője egyértelműen Isoz Kálmán (1878–1956) volt. 1926-ban Buda és Pest zenei művelődése (1686–1873) címmel megjelent monográfiájának tervezett folytatásában, a kiadatlan második és a torzóban maradt harmadik kötetekben ugyanis 1800 és a testvérvárosok egyesítésének éve, azaz 1873 között vállalkozott arra, hogy a főváros latin rítusú katolikus templomainak zenei mindennapjait is górcső alá vegye. Jelen előadásomban a második kötet anyagára, tehát az 1800-tól 1850-ig terjedő időszak áttekintésére fókuszálok. Isoz monográfiájának értelmezéséhez több irányból, a zene- és a zenetudománytörténet felől közelítek: egyszerre vállalkozom a szerző alapkutatásai nyomán az 1800 és az 1850 közötti pest–budai katolikus egyházzenei élet tágabb zenetörténeti összefüggésekben történő értelmezésére, valamint a kötet kutatástörténeti szempontú értékelésére.