Kategóriák
Magyarország Zenetörténete II

Személynévmutató a Magyarország zenetörténete II. kötetéhez

A Magyarország zenetörténete 1990-ben megjelent II. kötetéhez (1541–1686) nemcsak azzal a céllal készítettünk névmutatót, hogy a 21. századi elvárásoknak megfelelően digitálisan kereshető legyen, hanem azzal a szándékkal is, hogy a kötet főszövegében, jegyzeteiben és irodalomjegyzékében megjelenő neveket teljességre törekedve és a lehető leghelyesebb formában tudjuk visszaadni. A nyomtatott könyv névmutatójához képest jelentős bővülés mutatkozik több téren is. Egyrészt mintegy 750 új tételt sikerült fölvenni, így az eredeti jegyzék nagyjából a felével gyarapodott. Másrészt az internet nyújtotta lehetőségek kihasználásával igen sok, a névmutatóban annak idején pontatlanul megjelent névadatot sikerült kiegészíteni, javítani. Különös körültekintést igényelt, hogy az eredeti kötet lábjegyzeteiben és irodalomjegyzékében a keresztneveket mindig csak kezdőbetűvel rövidítették a szerkesztők-szöveggondozók. A zenetörténet számos szereplője, elsősorban a zenei kéziratokban nehezen megfejthető írással megörökített zeneszerzők szintén rövidített vagy hibás névvel szerepeltek a kötetben, mert beazonosításuk a könyv megjelenésének idejéig még nem történt meg maradéktalanul. A jegyzék pontosítása a jelenlegi stádiumban mindazonáltal nem helyettesíti a még előttünk álló kutatásokat, sem a zenetörténeti fejezetek tévedéseinek korrigálását. Az újabb szakirodalom eredményei itt csak korlátozottan kaphattak helyet, hiszen az új adatok bedolgozásának igénye már inkább revideált fejezetek – egyébként tervbe vett – megírását vetíti előre.

Itt következnek a jegyzék használatához szükséges további praktikus tudnivalók. A könyv szerzőinél kurzívan vannak szedve az általuk írt rész illetve fejezet oldalszámai. (Csomasz Tóth Kálmán és Papp Géza közös fejezeteiben a szerzők közötti pontos munkamegosztást csak a Papp Géza hagyatékában fennmaradt gépiratos jegyzék tünteti fel; a megjelent kötet tartalomjegyzéke ebből a szempontból nem mérvadó.) Az oldalszám mellett álló „j” betű a lábjegyzetben, az „i” az irodalomjegyzékben való előfordulást jelzi. Ha a név az oldal főszövegében és lábjegyzetében is előfordult, nem tettük ki a „j” betűt. Alternatív névalak esetén, ahol szükségesnek látszott, utalást helyeztünk el a jegyzékben. Az előforduló különböző ismert, vagy a könyvben használt névváltozatokat rendszerint / jellel elválasztva, a névhez járulékosan tartozó eredeti vagy ragadványneveket, magyarított vagy latinos, esetleg férjezett neveket zárójelben adtuk meg. A név körüli bizonytalanságra a keresztnév kezdőbetűjét, rövidítését megtartva végső soron kérdőjellel hívjuk fel a figyelmet. A magukban álló keresztneveket jobbára foglalkozás- és esetleg földrajzi névvel egészítettük ki a könyv főszövege alapján. Főúri családnevek említése a könyvben általánosítva is előfordult (pl. Batthyányak; Pálffy család), ezeket többnyire indokoltnak láttuk a régi személynévmutató mintájára megtartani a jegyzékben.

2022 Karácsony

Kaskötő Marietta, Papp Ágnes

Szerző: Papp Ágnes–Bukáné Kaskötő Marietta

Felsőfokú tanulmányait Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végezte, ahol zeneirodalom-tanár (1992), muzikológus (1995) és egyházzenész (1995) diplomát szerzett. Ugyanitt vett részt egyházzenei, majd zenetudományi doktorképzésben (1996–1999).

1992–1999 között először a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága ösztöndíjával, majd fiatal kutatóként volt a Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténeti Osztályának munkatársa; ugyanott segédmunkatársként dolgozott 2010–2018-ig. Emellett 2005 óta tanít zeneirodalmat a budaörsi Leopold Mozart Zeneiskolában. 2019. szeptember 1-től a Magyar Zenetörténeti Osztály munkatársa.

1996-ban a Kájoni-kódex (fakszimile és átírások) magyar-román közös kiadásában való közreműködéséért elnyerte a Román Akadémia Ciprian Porumbescu Díját. Az 1990-es évek második felében háromszor is Kodály-ösztöndíjban részesült, 2001-ben pedig Akadémiai Ifjúsági Díjat kapott. 2020 januárjában védte meg doktori értekezését a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Teória és praxis kettőssége a tonáriusban: A zsolozsma antifonális zsoltározása a közép-európai források tükrében címmel.

Pályakezdésekor aktív részese volt a Régi Zenetörténeti Osztályon készült háromkötetes antifóna-dallamtár munkálatainak (Dobszay L.–Szendrei J., Monumenta Monodica Medii Aevi, V: Antiphonen, Kassel–Basel: Bärenreiter, 1999). Később a gregorián zsoltártónusokat összefoglaló középkori tonáriusokkal és középkor utáni magyarországi zeneelméleti feljegyzésekkel foglalkozott. 2006–2016 között részt vett a „Traditio Iohannis Hollandrini” nemzetközi projektben (München, Bayerische Akademie der Wissenschaften, Musikhistorische Kommission – Warszawa, Instytut Sztuki Polskiej Akademii Nauk), amelynek feladata késő középkori zeneelméleti értekezések Közép-Európa területéről származó korpuszának kritikai közreadása volt. Ezen kívül kutatási területeihez tartoztak a 17. századi orgonatabulatúrák mellett a középkori kottás liturgikus töredékek, valamint a 17–18. századi magyarországi katolikus énekeskönyvek és egyházi énekek.

2000 óta az IMS Study Group Cantus Planus tagja, konferenciáinak előadója (Eger, 1993; Budapest, 2000; Wien, 2011; Venezia, 2014; Dublin, 2016). 2012-től tagja az Internationale Arbeitsgemeinschaft für Hymnologie-nak is.