Magyar zenei ikonográfia 16–19. század

Hangszertörténeti forrásainkat jobbára hangszergyűjtemények és -inventáriumok, illetve az adott személy és hely (főnemesi, főpapi udvar, egyházi közösség) számára írott illetve általa megrendelt darabok hangszerelése jelenti, a zenetörténettel kapcsolatos adatainkat pedig főként kéziratos és nyomtatott szövegekből nyerjük. A zene vizuális megjelenése olyan jelentéssel ruházza fel a képzőművészeti alkotásokat, ami a nyelvi képzavar („hallható kép”) helyett, a közös tudás, az örökölt hagyományok, szimbólumok továbbvitelét hordozza magában. Fontos információkat hordoznak a műtárgy megrendelőivel, készítőivel, szemlélőivel kapcsolatban, ezáltal a közösségi interakció jelképeivé válnak. A zenei ikonográfia így további részletekkel gazdagíthatja, árnyalhatja egy-egy zenetörténeti korszakra, annak szokásaira vonatkozó ismereteinket, így a képzőművészeti és hangszer-gyűjtemények vizsgálata jelentős szerepet játszik az asszociatív emlékezet életben tartásában.

A magyar zenei ikonográfia célja a magyarországi és magyar vonatkozású gyűjtemények, műemlékek zenével kapcsolatos ábrázolásainak kutatása valamint a nemzetközi analógiák keresése. A hazai intézmények (Zenetörténeti Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Esztergomi Egyházi Gyűjtemény, Magyar Nemzeti Múzeum, Liszt Ferenc Emlékmúzeum, Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtára, stb.) mellett a magyar vonatkozású anyagok (elsősorban festmények, grafikák) kategóriák mentén haladó áttekintése is e programnak.

Publikációk


Adatbázis