Kategóriák
Egyéb

A pályázati döntés fogadtatása és a korabeli sajtókritikák

A Nemzeti Színház ének- és zenekara 1844. július 2-án mutatta be a Hymnusz-pályázatra beérkezett hat legjobb pályaművet, köztük a díjnyertes Erkel-kompozíciót is. A művek bemutatójára a magyar fordításban előadott francia vígjáték, a Tudtán kívül kém felvonásai közben került sor, Erkel Ferenc vezényletével.

Ney Ferenc hírlapíró beszámolója az Életképek folyóiratban jelent meg a bemutatóról:

Kedden julius 2-kán adattak elő a’ Kölcsey Ferencz hymnuszára készített, a’ biráló választmány által dicséretre méltatott dalzenék, ’s legvégül a’ 20 darab aranyból álló jutalmat nyert pályamű. A’ dicsérettel emlitett pálya-kardal számszerint hat vala, […] A’ közönség ezt élénk tapsokkal ’s átalános elégedettséggel fogadá, ’s ismételtetni kíváná. Legvégül felbontatván az illető jeligés levélkék, kitünt – mit egyébiránt, a’ hirlapok utján közzétett pályázás eredménye nyomán (hol t. i. szám és jelige szerint kihirdettek a’ pályanyertes és megdicsértek), a’ félváros előleg tudott, ’s igy a’ meglepés sokat vesztett érdekéből, – kitünt tehát: hogy a’ pályanyertes Erkel Ferencz. A’ 3-ik számú mű szerzőjeül Egressy Béni, a’ 6-ik szerzőjeül Travnyik János bizonyult, ’s különösen e’ két név élénken megtapsoltatott a’ közönségtől, jeléül, hogy zeneszerzői pályán tett eddigi érdemeik átalános méltánylást nyertek. Erkel Ferencz előhivatvan, zajosan megtapsoltatott, ’s a’ díj átadatott neki. Hunyady László szerzője olly művel ajándékozá meg ismét a’ magyar közönséget, melly zenészetünknek egyik díszeül szolgálhat. E’ dalszerzemény magyar jelleme kétségtelen; megvan hymnuszi magasztossága is, ’s könnyü, dallamos, természetes emelkedésével a’ fülbe is könnyen tapadand többszöri hallás után, mi népszerűséget igér neki. ’S noha a’ kardalnak első része nem bir – legalább párszori hallás után – azon felsőbb varázszsal, melly önkénytelenül, ellenállhatatlanul elragadja az embert: de annál meghatóbb a’ második rész, melly fokonként olly lelkesedést gerjeszt a’ kebelben, hogy mintegy öntudatlanul elkapatva az élvezettől, diadalmi örömre emelkedünk. Üdvözöljük Erkel urat e’ jeles hangszerzeményért. […]

A bírálóbizottság által dicséretben részesített további hat pályaműről – a jeligékről és szerzőkről – a Budapesti Híradó adott tájékoztatást.

Kedden julius 2-kán adattak elő a’ Kölcsey Ferencz hymnuszára készített, a’ biráló választmány által dicséretre méltatott dalzenék, ’s legvégül a’ 20 darab aranyból álló jutalmat nyert pályamű.

Ney Ferenc

A díjnyertes műről azonban nem csak a fentebb idézett pozitív, hanem negatív kritika is megjelent a korabeli sajtóban. Vahot Imre a Pesti Divatlapban kifejti hogy „nemzeti jelleme, magasztos művészi kifejezése, s hathatós harmóniája által egyaránt kitűnő, de magán viselvén a hymnus szelleméhez alkalmazott templomi zene bélyegét, a nép ajkán visszahangra nem fog találni”.

E’ dalszerzemény magyar jelleme kétségtelen; megvan hymnuszi magasztossága is, ’s könnyü, dallamos, természetes emelkedésével a’ fülbe is könnyen tapadand többszöri hallás után, mi népszerűséget igér neki.

Erkel művének a sikere a magyaros, népies elemek és az európai műzene himnikus típusainak az integrációjának köszönhető. Két hónappal a bemutató után a megzenésített Hymnus – szembeállítva a császárhimnusszal – a nemzeti függetlenség és önállóság jelképévé válik a hazai sajtóban. Ugyanazon év őszén nyomtatásban is megjelent Erkel műve, utat nyitva ezzel a dallam országos elterjedéshez.

Szerző: Vizinger Zsolt

Vizinger Zsolt 2020-ban szerezte meg MA diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zenetudományi szakán, ahol jelenleg PhD tanulmányait folytatja. 2018 decembere óta a Zenetudományi Intézet Magyar Zenetörténeti Osztályának tudományos szakalkalmazottja, 2021 januárja óta pedig tudományos segédmunkatársa. Az Osztályon folyó 18─19. századi alapkutatások (digitalizálás, adatfeldolgozás, sajtókutatás) mellett részt vesz a Nemzeti Színház színlapjainak és a kapcsolódó anyagoknak a feldolgozásában, illetve az adatbázis és a honlap létrehozásában. Kutatói érdeklődési körébe a 18–19. századi hangszeres zene tartozik. Készülő disszertációjának munkacíme: Kamarazenélés a polgárosodó Pest-Budán (1865–1896). Repertoár, zenei gyakorlat és intézményrendszer.