Kategóriák
Adattár Egyéb

A Nemzeti Színház által kiírt pályázat körülményei, résztvevői, zsűrije

A reformkorban egyre erőteljesebben jelentkezett az igény egy nyugati mintájú nemzeti ének létrehozására. Ugyan az 1840-es években több eltérő karakterű és funkciójú dal élt a köztudatban nemzeti énekként (például Thern Károly 1842-ben Vörösmarty versére írott Fóti dala), saját himnusza még nem volt a magyarnak.

Petrichevich Horváth Lázár, a Honderü szerkesztője 1844 februárjában írott beszámolójában Erkel Hunyadi László c. operája kapcsán kifejti, milyen jó lenne, ha az angolokhoz és németekhez hasonlóan a magyaroknak is lenne himnusza, mellyel királyát éltethetné. Óhaja egy héttel később meg is valósul, amikor Bartay András, a Nemzeti Színház igazgatója három pályázatot hirdet meg a Regélő Pesti Divatlap 1844. március 3-i számában eredeti színműre, magyar operára és himnuszra:

Miként taval, ugy ez idén is meggyőződése az, hogy a’ nemzeti szinház’ köréhez tartozik, költőink’ jelesebb lyrai költeményeinek becsét minél inkább emelni, terjedését és életbe jutását a’ nemzetben elősegíteni, ’s ezt leginkább elérhetőnek véli, ha az illy költemények ének- és zenére tétetnek, ’s ezt évenként tenni szándékozván, ez évben ismét 20 arany pálya díjt tűz ki a’ legjobb népmelodiáért – Kölcsey Ferenc koszorús költőnk’ hymnusára’ ének és zenekarra téve. Ezen Hymnus olvasható Kölcsey öszves munkáinak I. kötete’ 1134ik lapján.

Az első pont alatti pályaművek beküldésének határnapja 1844. augustus 1je; a második pont alattiaké 1844. september 1seje, az utolsó pont alattiaké pedig 1844 május 1ső napja.

A pályázat kiírója, Bartay András a reformkori művelődés fontos alakja volt, aki mint zeneszerző, zenetanár, népdalkiadó és tankönyvíró egyaránt tevékenykedett. 1843–44-ben ő vezette a Nemzeti Színházat, így például az ő igazgatósága alatt mutatták be Erkel operáját, a Hunyadi Lászlót. A felhívásban szereplő „miként taval” kifejezés az 1843-as, szintén általa kiírt, Vörösmarty Szózatával kapcsolatos pályázatra utal, amelynek nyertese Egressy Béni lett.

A pályázati kiírás 1844. február 29-i keltezésű; a leadási határidőt május 1-ben határozták meg, Erkel tehát március-áprilisban írta valamikor a kompozíciót. A komponista egy Gárdonyinak adott interjúban azt állította, hogy nem gondolt a megzenésítésre, míg a határidő előtti utolsó napon Bartay be nem zárta őt szobába azzal a kitétellel, hogy addig nem engedi ki, míg meg nem írja a művet. Ezt a legendát azonban két dolog is megcáfolja. Először is, a beérkezett pályaműveket sorszámmal látták el, és az Erkel által beadott pályázat az egyes sorszámot kapta, ami dokumentálja, hogy elsőként adta le. Másodszor: Erkel nem vett részt a zsűri munkájában, ami egyértelműen jelzi a komponálási szándékot, máskülönben a Nemzeti Színház első karmesterét nem hagyta volna ki Bartay a zsűriből.

Szigligeti Ede, a Nemzeti Színház titkára a Regélő Pesti Divatlap május 12-i számában adta hírül, hogy 13 pályamű érkezett be a Himnusz-pályázatra. A bírálóbizottság 1844. június 15-én hozta meg egyhangú döntését, így ez a dátum tekinthető a megzenésített Himnusz születésnapjának. A díjnyertes művet, valamint a további hat elismerést kapott kompozíciót 1844. július 2-án mutatta be a Nemzeti Színház ének- és zenekara egy színműelőadás, a „Tudtán kívül kém” előtt és a felvonások között, Erkel vezényletével.

Szerző: Vizinger Zsolt

Vizinger Zsolt 2020-ban szerezte meg MA diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zenetudományi szakán, ahol jelenleg PhD tanulmányait folytatja. 2018 decembere óta a Zenetudományi Intézet Magyar Zenetörténeti Osztályának tudományos szakalkalmazottja, 2021 januárja óta pedig tudományos segédmunkatársa. Az Osztályon folyó 18─19. századi alapkutatások (digitalizálás, adatfeldolgozás, sajtókutatás) mellett részt vesz a Nemzeti Színház színlapjainak és a kapcsolódó anyagoknak a feldolgozásában, illetve az adatbázis és a honlap létrehozásában. Kutatói érdeklődési körébe a 18–19. századi hangszeres zene tartozik. Készülő disszertációjának munkacíme: Kamarazenélés a polgárosodó Pest-Budán (1865–1896). Repertoár, zenei gyakorlat és intézményrendszer.