Kategóriák
Egyéb

A Kölcsey-Erkel Hymnusz megszólalásának emlékezetes alkalmai

A Hymnusz-pályázat első díját elnyert Erkel-művet – a dicsért hat másik pályaművel együtt – 1844. július 2-án, a Nemzeti Színházban adták elő első alkalommal. Ezt követő felhangzásai szinte mindig valamilyen kivételes alkalomhoz kötődtek, így a Hymnusz egyszerre válhatott szakrális és nemzeti jelképpé a magyarok számára.

A nagyközönség 1844. augusztus 10-én, a gróf Széchenyi Istvánról elnevezett gőzös ünnepélyes avatásán, az Óbudai Hajógyárban hallhatta először nyilvánosan a Hymnuszt, és a beszámolók szerint nagyban hozzájárult az esemény emelkedett hangulatához. 1844. augusztus 15-én (Nagyboldogasszony napján) zajlott le a Pesti Polgári Őrhad zászlószentelése Rákos mezején. Ekkor hangzott el először egyházi szertartás keretében, olyan nemzeti és asszisztenciális jelenléttel, amelyre a császári rendőrség is felfigyelt.

Sas Ágnes

Többszólamú zene a magyar városokban, templomokban és főúri udvarokban

ISBN: 2354346345

Budapest: ZTI, 2018

Az 1840-es évek végétől egyre inkább a nemzeti függetlenség egyik szimbólumává vált a Hymnusz. 1848. március 15-én a pesti Nemzeti Színház előadását megszakítva – a Rákóczi-indulóval és Szózattal együtt – énekelte el a hallgatóság, miközben a zenekart maga Erkel vezényelte. 1849. április 24-én, a császáriak Pestről való kivonulása alkalmából „ének és szavalati egyveleg”-et hirdettek meg, melynek alkalmából a Rákóczi-induló és Hymnusz egymás után hangzott el. A szabadságharc leverését követően a császári himnusszal szemben (Gotterhalte) Erkel műve szinte dacos ellenállásként jelent meg.

1850-ben a Hymnuszt a zeneszerző három alkalommal is vezényelte, ebből kétszer jótékonysági hangversenyen (a pesti árvaház, illetve a fölégetett Losonc város javára). Ugyanebben az évben a Ferenc József születésnapja alkalmából eljátszott Gotterhaltéba belepisszegett a magyar közönség – a rendőri intézkedést követően két hétre bezárták a Nemzeti Színház karzatát. 1865-ben, az országgyűlés újranyitásakor, az uralkodó bevonulását kísérő Hymnusz elhangzása már az enyhülés ígéretét hordozta.

Hymnusz eközben a kiemelkedő nemzeti személyiségek tiszteletére rendezett megemlékezések és egyéb jelentős események elmaradhatatlan részévé vált, többek között: Kölcsey-síremlékavatás (1856), Kazinczy Ferenc születésének 100. évfordulója (1859), gróf Széchenyi István temetése (1860), Kossuth Lajos temetése (1894), II. Rákóczi Ferenc és Thököly Imre hamvainak hazahozatala (1906). 1898-ban, a március 15-i események félévszázados évfordulóján szintén meghatározó jelentőségű volt a mű eléneklése.

A 20. században a Hymnusz egyre inkább előtérbe került, éneklése napjainkig a nemzeti emlékezés és reprezentáció alapeleme. 1923-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulója alkalmából bemutatásra került Dohnányi Ernő Ünnepi nyitánya is, amelyben a szerző többek közt a Hymnusz témáját használta fel. Az 1956-os forradalom és szabadságharc során a Kölcsey-költemény megzenésítése más zeneművekkel együtt a vágyott szabadság szimbólumává vált. 1989. október 23-ától a Magyar Köztársaság himnusza hivatalosan is: „Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.”

Szerző: Vizinger Zsolt

Vizinger Zsolt 2020-ban szerezte meg MA diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zenetudományi szakán, ahol jelenleg PhD tanulmányait folytatja. 2018 decembere óta a Zenetudományi Intézet Magyar Zenetörténeti Osztályának tudományos szakalkalmazottja, 2021 januárja óta pedig tudományos segédmunkatársa. Az Osztályon folyó 18─19. századi alapkutatások (digitalizálás, adatfeldolgozás, sajtókutatás) mellett részt vesz a Nemzeti Színház színlapjainak és a kapcsolódó anyagoknak a feldolgozásában, illetve az adatbázis és a honlap létrehozásában. Kutatói érdeklődési körébe a 18–19. századi hangszeres zene tartozik. Készülő disszertációjának munkacíme: Kamarazenélés a polgárosodó Pest-Budán (1865–1896). Repertoár, zenei gyakorlat és intézményrendszer.